Béke, Isten, Haza – ez volt a jelmondata a 100 éve elhunyt Vaszary Kolosnak. A keszthelyi születésű bíboros emlékére mutattak be szentmisét vasárnap a Fő téri Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplomban. A főcelebráns Márfi Gyula veszprémi érsek volt, szentbeszédet mondott Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát.
Vaszary Kolost a Fő téri templomban keresztelték meg, itt volt elsőáldozó és bérmálkozó. Tanulmányait a szomszédos gimnáziumban végezte. Innen vezetett útja a bíborosi, hercegprímási és esztergomi érseki címéhez. A szentmise főcelebránsa Márfi Gyula veszprémi érsek volt. A Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplom megtelt Vaszary halálának 100. évfordulóján.
A szentmisén a Salve Regina kórus, C. Tóth Zoltán vezetésével és a Festetics György Zeneiskola közreműködésével adta a zenei szolgálatot. Jelen volt több közéleti személyiség is, köztük Vizi E. Szilveszter akadémikus is.
Szentbeszédet mondott Várszegi Asztrik. A pannonhalmi főapát elmondta, hogy Ferenc pápa ezt az évet az istennek szentelt élet évének dedikálta. Ennek kapcsán említette a nagy és szegény családból származó Vaszary Kolos útját Keszthelyről a bíborosi székbe: „Annyira szegény családból származott, hogy Keszthelyről meszténláb ment Pannonhalmára, amikor a noviciátusba felvételét kérte (…) és amikor följutott a magasra, akkor sem felejtette el a szegényeket.”
Vaszary Kolos nem feledkezett meg szülővárosáról. Százezer forinttal alapítványt hozott létre, mellyel a szegény iparos gyerekeket, árvákat és özvegyeket segítették. Egykori iskolája, a gimnázium számára pedig ötvenezer forintos alapítványt tett a rászoruló gyerekek továbbtanulásának támogatására. Arcképe mindig letekint a Fő téri templomra, hiszen az oltári szentség feletti üvegablakon a szűzanya oldalán álló Szent Gellért püspököt róla mintázták.A város legnagyobb szülöttének méltó emléket kíván állítani a Bencés Diákszövetség zalai csoportja egy szobor formájában. Ebben partnere lesz az önkormányzat is. Az erre a célra létrehozott számlaszámra várják a hívek adományát.
(forrás, fotó: Keszthelyi Televízió www.tvkeszthely.hu)
Száz esztendeje, 1915. szeptember 6-án halt meg Vaszary Kolos pannonhalmi főapát, esztergomi érsek, Keszthely híres szülötte. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát tanulmányában így ír elődjéről: Vaszary Ferenc 1832. február 12-én Keszthelyen született iparos szülők gyermekeként. Szülővárosa elemi iskolájának elvégzése után egyházi támogatással a premontrei rend diákja lett. 1847. szeptember 15-én, a szerzetesruha felvételekor kapta a Kolos nevet. Pannonhalmán végezte teológiai tanulmányait. 1854
és 1856 között tanár volt a komáromi bencés főgimnáziumban, nevéhez több tankönyv írása kötődik. Eközben szentelték pappá 1855. május 26-án. 1885. április 28-án rendtársai pannonhalmi főapáttá választották. Vaszary Kolos pannonhalmi főapáti tevékenysége
egyházpolitikai szempontból nehéz korszakra esett. A kiegyezést követő korszakban a törvényhozás számos rendelettel igyekezett az egyház és állam szétválasztásának törvényi alapjait megteremteni. Ennek egyik első nyitánya volt az elkeresztelési vita a vegyes házasságokból születendő gyermekek valláskövetéséről. E vita újabb fejezetét jelentette az esztergomi érsekség székhelyéről, illetve az új, kinevezendő érsek személyéről szóló polémia. A kultuszminiszter kompromisszumos jelöltként találta meg a pannonhalmi főapát személyét, aki hosszas rábeszélésre fogadta el a kinevezést. 1891. december 13-án esztergomi érsekké nevezik ki. Magyarország hercegprímása lett. 1892. február 7-én az esztergomi prímási magánkápolnában szentelte püspökké Luigi Galimberti bíboros. Vaszary Kolos – számos kegyes célú alapítvány létrehozója, egyházi intézmények nagyvonalú támogatója – áldatlan politikai harcok közepén találta magát. Ebben a helyzetben nem tudta a vatikáni kívánalmaknak megfelelő hatékonysággal védeni az egyházi pozíciókat, és defenzív szerepbe kényszerült. A sűrűsödő bírálatok nyomán elveszítette életerejét: a politikai harcokban való részvétel olyannyira megviselte törékeny egészségét, hogy érsekségének utolsó éveiben betegségeire hivatkozva már a nyilvános megjelenésektől is tartózkodott. Kezdeményezték leváltását. 1912. október 27-én lemondott esztergomi érseki méltóságáról. Vaszary Kolos életének 83. esztendejében Balatonfüreden halt meg 1915. szeptember 6-án, végakarata szerint Keszthelyen temették el. Földi
maradványait 1981-ben Lékai László bíboros szándékának megfelelően az őt megillető helyen, az esztergomi bazilika kriptájában, a többi esztergomi érsek között temették el.
(forrás: Balatoni Krónika)