2006. június

2007. február 13. (kedd)

Hanna a vérmes gólya
Nem szereti, ha madárnak nézik

Miközben többeket szórakoztat, másokat bosszant annak a gólyának a jelenléte a Balaton parton, amely Pünkösdkor a keszthelyi mólón koldult ételt az arra járóktól.

Hanna a vérmes gólya
Nem szereti, ha madárnak nézik

Miközben többeket szórakoztat, másokat bosszant annak a gólyának a jelenléte a Balaton parton, amely Pünkösdkor a keszthelyi mólón koldult ételt az arra járóktól. A madár emberek között nevelkedett, ezért nem repül el ijedten a bámészkodók elől. Ha pedig valaki túl közel merészkedik a horgászoktól ajándékba kapott apróbb halfalatokhoz nagy méltatlankodás közepette zavarja el a szemtelen betolakodót. A Hanna névre keresztelt gólya ettől eltekintve általában jámbor, nem foglalkozik a körülötte zajló eseményekkel. Persze nem szabad elfelejteni azt sem, hogy bármennyire kedves jószág, a gólya mégsem háziállat.

Hanna hazai története tavaly a fenékpusztai madármenhelyen kezdődött, ahová horgászok vitték a sérült, legyengült madarat. A madár lábán gyűrű volt, amelynek alapján azonosították. Kiderült, hogy fióka korában Ausztriában, egy Graz melletti településen jelölték. A fiatal gólya Fenékpusztán élvezte a gondoskodást, megszokta, hogy az ott dolgozók nem bántják, sőt ugyancsak jóltartják, kiszolgálják. Ezek után valamelyest érthető, hogy amikor tavasszal elengedték, nem igen kívánkozott vissza a kevésbé kegyes természetbe. Beköltözött egy számára készített mű-fészekbe, és várta a további törődést. Időközben annyira az emberekhez szokott, hogy a vándorútról visszaérkező többi gólyát sem tűrte meg maga körül. Akkoriban gyakran feltűnt a fenékpusztai vasútállomáson, ahol eleinte örültek neki, később azonban kissé tartottak tőle, hiszen egy-egy fenéken csípéssel elég határozottan az ott tartózkodók értésére adta: élelmet szeretne. Hanna az elmúlt napokban a keszthelyi mólón tűnt fel, elszórakoztatva a sétára indulókat, akik közül többen egymást bíztatták a közeledésre, vagy arra, hogy megpróbálják elvenni a horgászok által a gólyának dobott kishalakat. Ez azonban meggondolatlan mutatvány, mert, ha az addig szelíd állat veszélyben érzi az ebédjét pillanatok alatt vérmes szárnyassá válik, és alaposan megkergeti az illetőt. Sőt, ha utoléri, csőrével keményen illemre is tanítja szemtelenkedőt. Ennek ellenére vétek volna bántani a madarat, aki fél tőle, jobb, ha egyszerűen elkerüli. Egyébként a szakemberek már keresik számára a megfelelő helyet, ahol nyugodt körülmények között élhet, és –bár kevés remény van rá- idővel talán a párját is megtalálva beilleszkedhet a gólya-társadalomba.