Nem tűnnek el a feketefenyők a Keszthelyi hegységből
Észrevehetően száradnak a feketefenyők a keszthelyi hegység lankáin.
Nem tűnnek el a feketefenyők a Keszthelyi hegységből
Észrevehetően száradnak a feketefenyők a keszthelyi hegység lankáin. Ennek oka, hogy a ’90-es évek szárazabb időjárásában az amúgy is tápszegény talajban legyengült ez a fafajta. A kiszáradt fenyőket lombhullatókkal pótolják, de nem kell attól tartanunk, hogy teljesen eltűnik ez a különleges, mediterrán eredetű növény. Keszthelyen és környékén körülbelül 10 ezer hektár erdőterület van, ennek most még 20 százaléka a feketefenyő.
Az 1860-as években a Festeticsek telepítették be az akkor kopár legelők helyére a feketefenyőt a Keszthelyi hegységben. Ez a mediterrán fafajta jól igazodott a szélsőséges talajhoz. A 1990-es években azonban erős száradás következett be a fenyőknél, 1995-re már látható nyomai is voltak a pusztulásnak. Ennek elsődleges oka az volt, hogy abban az évtizedben igen kevés volt a csapadék, a fenyők legyengültek, hisz a keszthelyi hegység sziklás, dolomit talaja nem képes a vizet eltárolni. A legyengült fenyőket aztán másodlagos károsítók is megtámadták. A száradás a mai napig tart, bár a tavalyi esős időjárás után a folyamat lelassult.
Ahol ezeket a száradásokat tapasztalják, a Bakonyerdő zRt. Keszthelyi Erdészete 1995 óta folyamatosan megpróbálja letermelni a kiszáradt fákat. Ugyanakkor átalakítják a fenyveseket; a korábban összefüggő feketefenyő „foltok” helyébe lombhullató fajták kerülnek. Az átalakítás nem mesterségesen történik: az erdészek kitermelik a kiszáradt kórókat, a lombhullatók úgynevezett felnövését pedig a természetre bízzák. Ez pedig több évtizedes folyamat, de az biztos, hogy nem fog eltűnni teljesen a feketefenyő állomány a Keszthelyi hegységből.