Elhunyt Dugonics József igazgató
A közelmúltban vettek búcsút Dugonics Józseftől a Vajda János Gimnázium egykori igazgatójától a család mellett a volt tanítványok, pályatársak, s tisztelői.
Elhunyt Dugonics József igazgató
A közelmúltban vettek búcsút Dugonics Józseftől a Vajda János Gimnázium egykori igazgatójától a család mellett a volt tanítványok, pályatársak, s tisztelői.
A búcsú pillanataiban mindannyiukban felidéződött Dugonics József érző és együtt érző, humánusan gondolkodó, nagy tudású és végtelenül szerény alakja, szelíd bíztató mosolya, a mindig csendes, de határozott szavai, a belőle sugárzó bölcsesség és nyugalom.
Dugonics József 1917 április 7-én született Trencsénben. Nagy családban nőtt fel, három leány és két fiútestvére volt. A család az első világháborút követően költözött Szegedre, hogy megtarthassák magyar állampolgárságukat. 1935-ben itt érettségizett, s az olasz nyelvből elért kiváló eredményének köszönhetően Rómába tölthette a nyarat. Itt vált még erőteljesebbé az érdeklődése az olasz és az egyetemes kultúra iránt. A Szegedi Egyetemen magyar és olasz szakon kezdte tanulmányait, 1942-ben állami ösztöndíjjal a Bolognai Egyetemen folytathatta tanulmányait, amelyet a katonai behívó szakított félbe. 1945 elején hadifogságba került, s az ogyesszai fogolytáborból az év őszén szabadult. Befejezve tanulmányait 1948-ban átvehette tanári diplomáját. Tanított Szegeden, Zalaegerszegen Csabrendeken, s 1950-ben került Keszthelyre, az Általános Gimnáziumba, amelynek 1953-tól igazgatóhelyettese, majd 1957 szeptemberétől igazgatója volt. Felesége szintén pedagógus volt, s nagy szeretettel nevelték két leányukat. 1974-ben, súlyos betegségben elhunyt a felesége, s Dugonics József megadóan viselve a sorscsapást ettől kezdve életét két gyermekének és a tudományoknak, a munkának szentelte. 1979-ig, nyugdíjazásáig vezette a város nagy múltú gimnáziumát, amelynek igazgatójaként 22 évig meghatározó szerepet töltött be az intézmény és a város életében is. Egy nagyon nehéz történelmi korban sikerült megtalálnia azt az utat és azt a hangot, amely lehetővé tette a gimnázium fennmaradását, az oktatás addigi hagyományainak megőrzését. Nyugdíjazásának körülményei méltatlanok voltak emberi kvalitásai és szakmai munkáját tekintve egyaránt, ezt is megadóan viselte. Munkája mellett számos közéleti funkciót is ellátott, hogy többet tehessen a városért, az iskoláért. Mindezekért hivatalos elismerést soha nem kapott, az iskoláért, a gyermekekért végzett önfeláldozó munkáért akkor sem járt mindenkinek elismerés.
Nyugdíjasként a Helikon Kastélymúzeum könyvtárában dolgozott 1991 októberének végéig. Az olasz nyelvű irodalmi anyagot gyűjtötte és rendszerezte a tőle megszokott alapossággal, s a munka iránti alázattal. Sajnos a lassan elhatalmasodó betegsége ezt a munkát sem tette számára lehetővé, de ezeket a megpróbáltatásokat is méltósággal viselte.
A Szent Miklós temetőben Batha Kálmán – aki korábban maga is 14 évig igazgatta a Vajda János Gimnáziumot -, az egykori diák, majd kolléga búcsúztatta el Dugonics Józsefet. Beszédében szólt arról, hogy ma már alig található olyan hozzá fogható ember, aki annyira tisztelte a szavakban megbúvó igazságot, a tudományok és művészetek csodáját, a szelíd, megértő bölcsességet, mint ő.
– Mi egykori kollégái szerettük mint embert, mint tanárt. Számunkra ő volt az atyai, a kivételes intelligenciájú, az emberséges. Józan ítélőképességével önbizalmat adott, finom humorával, udvariasságával, figyelmességével jókedvre hangolt. Amit megtanultunk, továbbadtuk tanítványainknak, s maradandó értékeket ők is továbbadják majd, így Dugonics József emléke örökké élni fog a Vajda János Gimnázium egykori tanárai, tanulói körében – mondta végezetül Batha Kálmán.