Emléktúra és koszorúzás
Az aradi vértanúkra emlékeztek
Az 1848. október 6-ai eseményekre emlékezve Keszthelyen a Gyermekbarát Mozgalom és a Kossuth Szövetség ismét megrendezte a délután folyamán az emléktúrát, majd a város polgárai a Szent Miklós temetőben koszorúzási ünneppel emlékeztek meg az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 13 vértanújáról.
Emléktúra és koszorúzás
Az aradi vértanúkra emlékeztek
Az 1848. október 6-ai eseményekre emlékezve Keszthelyen a Gyermekbarát Mozgalom és a Kossuth Szövetség ismét megrendezte a délután folyamán az emléktúrát, majd a város polgárai a Szent Miklós temetőben koszorúzási ünneppel emlékeztek meg az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 13 vértanújáról.
A hagyományos emléktúrán – amelyet a Gyermekbarát Mozgalom és a Kossuth Szövetség szervez évről-évre – a résztvevők a zsidó temetőtől indulva járták végig a város emlékhelyeit. Az Asbóth Sándor emléktáblánál, Kossuth Lajos és Csány László domborművénél felidézték nagyjaink emlékét, a szabadságharcban betöltött szerepüket, majd a Szent Miklós temetőben csatlakoztak a koszorúzási ünnep résztvevőihez. Az 1848-as emlékműnél Tar Ferenc történész idézte fel a szabadságharcban résztvevők emlékét.
– Arad a magyar Golgota – így nevezte Kossuth Lajos azt a várost, amelyben 1849. október 6-án tizenhárom embert kivégeztek – kezdte beszédét Tar Ferenc. – Arad a szabadságharc leverésére emlékeztet bennünket.
Beszédében szólt arról, hogy a 19. század első felében két eszme fogta össze Európa haladó népeit, ahogy Kölcsey fogalmazta meg, a haza és haladás. Ezért a két gondolatért indultak meg a forradalmak Palermóban, Párizsban, Drezdában, Milánóban, Bécsben, s később Pesten is. Minden nép függetlenséget, önállóságot, szabadságot és polgári átalakulást, haladást akart. Az 1848-as szabadságharcban, itt a Kárpát-medencében együtt harcoltak velünk a lengyel, az osztrák és az olasz légió katonái. A katonák és a tisztek jelentős része még csak nem is beszélte a nyelvünket, Bem tábornok franciául társalgott például Petőfi Sándorral. De az aradi vértanúk közül is többen voltak, akik nem e haza szülöttei voltak. 1848-49-ben megvalósult a nemzeti összefogás, hiszen velünk együtt harcoltak azok a nemzetiségek is, akikkel, akikkel együtt éltünk már évszázadok óta. A magyar szabadságharc, a polgárosodásért való küzdelem minden Kárpát-medencében élő nép ügye volt. A tizenhárom vértanúról, s a magyar szabadságharcról ma már Aradon is megemlékezhettek az ott élők, hiszen újból áll a Zala György által készített obeliszk.
Az ünnepi beszédet követően az önkormányzat, a város politikai szervezetei, az intézmények, egyesületek képviselői, valamint a lakosság helyezte el a megemlékezés koszorúit, virágait az 1848-as emlékmű talapzatán.