1918. november 11-én írta alá Németország a fegyverszünetet, így véget ért a nagy háború. Ennek kapcsán hívott életre emléknapot a Háborús Emlékhelyeket Gondozók Társasága és partnerei. Az ötletgazdák célja, hogy a ma élő nemzedék tagjai közül minél többen érezzék sajátjukénak a csatatereken maradt déd- és ükapáink sorsát. Keszthely elsőként csatlakozott a kezdeményezéshez.
Az I. világháborúban elesettekért gyúltak fel a gyertyalángok. A Szent Miklós temetőben álló emlékművön azoknak a katonáknak a neve olvasható, akik a keszthelyi hadikórházakban hunytak el. A 136 magyar és külföldi katonát eredetileg a Karmelita bazilika helyén lévő Szent Mihály temetőben temették el. „Ott volt eredetileg egy emlékhely és valódi sírok is, akiket 1916-18 között ide temettek és az emlékezetük, a kegyelet folyamatosan fennmaradt ott ebben a kis temetőben is, és 1928-ban, amikor azt a temetőt felszámolták a Karmelita templom építése miatt, akkor áttelepítették az emlékhelyet és a sírokat, a halottak maradványait is áthozták ebbe a temetőbe.” – meséli Haász Gabriella, a Balatoni Múzeum régésze.
Az elesettek tiszteletére 1930-ban emelték az impozáns emlékművet. A környezetében lévő számozott fejfák alatt magyar, osztrák, szerb, orosz, olasz, román és montenegrói katonák nyugszanak.
A Család Általános Iskola diákjai és tanárai adtak elő katonaénekeket a megemlékezésen. Keszthelyen ez az egyedüli olyan első világháborús emlékhely, melyhez itt eltemetett halottak tartoznak. Tál Zoltán plébános elmondta, hogy sokak számára az emlékművek azok a helyek, ahol leróhatják kegyeletüket rokonaik előtt.
A magyar katonák hősiességéről és helytállásáról beszélt a megemlékezésen Ruzsics Ferenc. A polgármester szerint ma a felnőtteknek és gyerekeknek is követni kell a honvédek példáját a helytállásban. Ruzsics Ferenc örömét fejezte ki, hogy a temetőket gondozó VÜZ Kft. kezdeményezésére Keszthely elsőként csatlakozott a Háborús Emlékhelyeket Gondozók Társaságának és más szervezetek által életre hívott megemlékezéshez. A felhívásnak eleget téve a háború befejezésének évfordulóján, november 11-én, 11 óra 11 perckor gyújtották meg a gyertyákat.
Csepinszky Béla édesapja szerencsésen túlélte a világháborút, de feleségének nagyapja és annak két testvére soha nem térhetett haza az olasz, illetve az orosz frontról: „A Piavénél esett el, fejbe lőtték, amikor vonult vissza a Piaven keresztül. A másik kettőről nem tudjuk, mert eltűntek Oroszországban valahol. Az én szüleim közül az édesapám, annak ikertestvére és az egyik bátyja volt ugyanebben a háborúban, és az édesapám éppen lesz holnap 100 éve hogy megsebesült olyannyira, hogy egy gránát eltemette. Negyvenen meghaltak abban a fedezékben, egyedül ő maradt életben, véletlenül.”
Csepinszky Béla azt vallja, hogy az ilyenfajta megemlékezés a minimum, amit megtehetnek. Véleménye szerint nagyon fontos az ifjúság oktatása is, hiszen így kerülhetjük el, hogy újra megtörténjen egy ilyen szörnyű háború.
(forrás, fotó: Keszthelyi Televízió www.tvkeszthely.hu)