Az eseményen felidézték a magyar honvédek bátorságát, önfeláldozását és hogy milyen mostoha körülmények közt tértek haza a túlélők. 1943 januárjában a szovjet Vörös Hadsereg támadása következtében a 250 ezer fős 2. magyar hadseregből mintegy 125-130 ezren estek el, sebesültek meg, vagy estek fogságba.
A Don-kanyarban vívott harcok a magyar hadtörténelem legszomorúbb fejezetei közé tartoznak: a megfelelő fegyverzet és felszerelés nélkül, lehetetlen feladattal megbízott honvédek tízezrei vesztek oda a -40 fokos orosz télben. Az ott szenvedők lelki üdvéért imádkoztak a Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplomban. A mise után versekkel, valamint Góth Imre Árpád beszédével folytatódott a megemlékezés. Az előadó hangsúlyozta, a Don-kanyarban harcoló csapataink példaértékű kiállással tették azt, amit megkövetelt a haza.
„Január 12-én felderítő alakulatok indultak meg, és 14-én indította meg a vörös hadsereg a teljes offenzíváját az Urivi térségben amely kettészakította a 2. magyar hadseregnek az arcvonalát. Az akkor katonai vezetést, és a katonák helytállását dicséri, hogy gyengébb felszereléssel, gyengébb felkészítéssel, gyakorlatilag jól helytálltak, sikerült fenntartaniuk olyan folyosót, amelyik mind a magyar, mind a német katonák el tudták hagyni a harcteret.”
Az 1945 utáni történetírás mindenképpen igyekezett negatív hangulatot kelteni a visszatérő katonákról. A túlélők, és a hozzátartozók sem beszélhettek a történtekről őszintén.
„Majdnem, hogy szégyelniük kellett, a kertek alatt kellett hazahozni ezeket az embereket, nem lehetett ünnepelni, tehát már akkor is a hangulat nehéz volt és rossz volt, valójában katonai esküjükhöz híven helytálltak, és az ezeréves magyar katonai múlthoz hűen helyt álltak ezek a férfiak, akik akkor ott voltak.”
A keszthelyi Bethlen Gábor Nyugdíjas klub is tiszteletét tette a megemlékezésen, élén Szirmai Jánossal nyugállományos alezredessel, kinek édesapja, valamint apósa is megjárta a Don-kanyart és élve jutott haza onnan.
„A katonaságnak ez a nagy pusztulása, ami a 2. világháborúban a Don mellett történt, ez nem hasonlítható össze más tragédiákkal, esetleg még Moháccsal lehet összehasonlítani, és ennek az emléknek, a kegyeletnek a megadása, az ott elesett hősöknek, ez nagyon fontos, a mostani fiatalságnak is, nem csak a nyugdíjas katonáknak.”
A megemlékezés záró akkordjaiként a város képviselői megkoszorúzták az emlékművet, valamint gyertyát gyújtottak, ami emlékeztet mindenkit, mi történt 81 évvel ezelőtt.
Pelikán Péter – Keszthely Tv
Képek
