Az Aranycsapat örökös tartalékkapusára emlékeztek hétfőn a Szent Miklós temetőben. Gellér Sándor urnájánál az Aranycsapat Emlékév Testület és a város képviselői gyűltek össze. Az eseményen elhangzott, fontos hogy az Aranycsapat kevésbé ismert tagjait is bemutassák. A bajnok kapus fiától azt is megtudták a résztvevők, hogy milyen tisztelettel voltak egymás iránt a válogatott tagjai.
1950 és 1956 között 8 alkalommal volt válogatott az Aranycsapat cserekapusa. Gellér Sándor Londonban, az évszázad mérkőzésén és annak budapesti visszavágóján is beállhatott Grosics Gyula helyére.Az Aranycsapat örökös tartalékkapusa 1996-ban hunyt el Budapesten. Családja később Keszthelyre hozta el hamvait. Két és fél éve fedezte fel dr. Iglódi Endre, hogy a Szent Miklós temetőben nyugszik a válogatott labdarúgó.
„Sokáig úgy tudtuk Magyarországon, hogy csupán ketten vannak vidéki temetőben az Aranycsapat tagjai közül: Lóránt Gyula ugye Kőszegen, Czibor Zoltán Komáromba, de nem, Gellér Sándor itt nyugszik a keszthelyi Szent Miklós temetőbe éppen a Festetics mauzóleum, illetve Csik Ferenc sírja közelében” – mondta dr. Iglódi Endre.
Születésének 96. évfordulóján emlékeztek meg Gellér Sándorra az Aranycsapat Emlékév Testület tagjai. Lomniczi Zoltán elnök elmondta, fontos hogy a sporttörténelem részét képező Aranycsapat kevésbé ismert tagjait is bemutassák a sportszerető közönségnek.
„Fontos, hogy a teljes képet lássuk, hiszen az a válogatott, az Aranycsapatnak a klasszikus felállása, amelynek a névsorát sokan, az idősebbek mindenképpen fel tudják sorolni, az soha 90 percet nem játszott egybe. Mindig voltak cserék és még ma is voltak olyan játékosok – például Fenyvesi Máté – aki hat alkalommal játszott a válogatottban” – nyilatkozta dr. Lomniczi Zoltán, az Aranycsapat Testület elnöke.
Gellér Sándor akaraterejét és jó képességeit dicséri, hogy a világklasszis Grosics Gyula mellett nyolc alkalommal szóhoz jutott az Aranycsapat kapujában. Ezt a megemlékezésen résztvevő fia is megerősítette. Ifj. Gellér Sándor úgy fogalmazott, hogy önmagával is nagyon szigorú volt édesapja. A Grosics Gyulával kapcsolatban szóba került, hogy akkor még nem volt csere a labdarúgásban. Kapust, csak sérülés esetén lehetett váltani, Grosics és Gellér már előre megbeszélte, hogy ha lesz lehetőség, megoldják a cserét. Ifj. Gellér Sándor felidézte az 1954-es magyar-angol meccset, ahol labdaszedőként állhatott Grosics és édesapja kapuja mögött: „Megkértem, hogy had legyek mindig a Gyula bácsinak a háta mögött és azokat a labdákat próbáltam – lehet azért lettem gyors mert – minél hamarabb akartam, hogy én hozhassam vissza. A második félidőben, amikor szintén elrúgtak az angolok egy labdát, én hoztam vissza, én adtam neki oda és akkor csak annyit jegyzett meg halkan, amikor átvette a labdát, hogy jön mindjárt apád.”
A megemlékezésen részt vett ifj. Buzánszky Jenő és koszorút helyezett el Nagy Bálint polgármester is.
Hársfalvi Ákos – Keszthelyi TV
https://tvkeszthely.hu/hirek/8215-az-aranycsapat-orokos-tartalekkapusara-emlekeztek-keszthelyen