A 2011/2012-es tanévtől új igazgató vezeti a keszthelyi Asbóth Sándor-középiskolát, miután Szemes Péter nyugdíjba vonult. Kinevezése alkalmából Csótár András igazgatót kerestük meg.
– Régóta dolgozik az intézményben. Új szerepköréből kifolyólag szükségesnek lát-e változásokat?
– Huszadik tanévemet kezdem meg az intézményben. Első és ez idáig egyetlen munkahelyem, igaz ugyan, hogy emellett szinte mindig foglalkoztam más, elsősorban közéleti tevékenységgel. Ez alatt a két évtized alatt végigjártam az intézmény minden lépcsőjét az osztályfőnöki feladatoktól a tagozatvezetésig, a munkaközösség-vezetői feladatokon át az igazgatóhelyettesi teendők ellátásáig. Az általam nagyra becsült elődöm, Szemes Péter több mint két évtizedig vezette az intézményt. Magasra tette a mércét. Iskolánk folyamatosan fejlődött, kiváló pedagógusgárda alakult ki, az eredményeink országosan is kiemelkedők. Ezeknek megfelelően már a szinten tartás is jó eredménynek lenne tekinthető, de én természetesen nem elégszem meg ennyivel. Olyan beállítottságú vagyok, aki mindig többet és jobbat akar. Azt a napot, amikor semmi előrelépés, erősödés, fejlődés nem történt, én elfecsérelt napnak tekintem. Ezt a mentalitást egy karatemesterem alakította ki bennem, aki mindig azt tanította, hogy az a nap, amelyen nem edzettél, fölösleges nap volt. Tehát igen, még a jót is lehet jobban csinálni, és én akarom is. A nyár során strukturális átalakításokat is végrehajtottunk, és az iskola belső megjelenését is jelentősen megváltoztattuk. Vonzó, szerethető, fiatalos és lendületes imázst szeretnék megvalósítani, amit keresnek és kedvelnek a partnereink. Szerencsére kiváló munkatársaim vannak. Mindenki a helyén van, várja és megoldja a feladatait. Nálam elképzelhetetlen, hogy valaki kerüli a munkát. Elvárásom, hogy mindenki, a takarítónőtől az igazgatóig, keresse a feladatokat, és legjobb tudása szerint oldja is meg azokat. A szinteket kijelöltük, mindenki a neki megfelelő feladatokkal dolgozik, és azt jól kell végeznie.
– Terveznek-e változtatást a képzési struktúrában?
– A képzési palettánkat eddig is gondosan terveztük meg, így inkább korrekciókban gondolkozom. Intézményünk a megye egyik legnagyobb oktatási-nevelési intézménye. 150 munkatárssal és 1300 diákkal dolgozunk, kollégiumunk és konyhánk is van, hét osztályunk érettségizik, valamint 21 szakmai képesítés megszerzéséhez segítjük hozzá tanulóinkat. Ez a hatalmas szám önmagáért beszél. Jól bejáratott rendszerünkbe beavatkozni csak komoly felmérés, előkészítés után lehet. Tavaly is és az idei évben is indítunk új szakmákat (rendész, motorkerékpár-szerelő), és továbbra is van olyan szakmánk, a kishajóépítő, amely szakmai programjának a kidolgozását mi végeztük, és egyedül mi oktatjuk az országban. Innovatív és rugalmas a szakmai gárdánk, így nem félek belevágni új elképzelésekbe sem, ha van rá igény. Elsősorban a lányoknak kellene újat nyújtanunk, hiszen a szakmáink zöme inkább a fiúknak vonzó. Gondolkozom a belsőépítészet, a lakberendezés, a textilipar irányából lehetőségeket teremteni, de ezek csak akkor jöhetnek létre, ha megvan a megfelelő számú általános iskolás jelentkező, illetve a gyakorlati háttér is megteremthető hozzá. Szeretném megerősíteni, ahol kell, kiépíteni a gyümölcsöző együttműködést a környék vállalkozóival, iparosaival. Közösek az útjaink, közösek az érdekeink.
– Mára jó hírű iskola lett az Asbóth, a valamikori „ipari”. Mi a titka ennek?
– Alapvető, hogy „felhasználóbarát” iskolát kell csinálni. A diákok és a szülők érdeklődését fel kell keltenünk magunk iránt, szerethető körülményeket kell biztosítanunk, és olyan légkört teremteni, ahol jól érzik magukat diákok és tanárok egyaránt. Az oktatás mellett kiemelt figyelmet szentelünk a nevelésnek is. Osztályfőnökeink szinte pótszülői szerepet is betöltenek, hiszen a tanulóink jó része több időt tölt nálunk, mint a szüleivel. Persze a nevelés a szülők nélkül nem megy, így törekszünk a leginkább élő kapcsolatot kialakítani a családokkal. Közös akarattal szinte csodákra lehetünk képesek. Ugyanakkor el kell mondanom, hogy egyben szigorú iskola is az Asbóth. Barátságos, megértő, együttműködő, de komoly elvárásokat megfogalmazó. Nálunk nem elfogadható az agresszió semmilyen formája, alapvető elvárás mindenkitől a rend, a fegyelem és a precizitás. A körülményeinket ehhez az elváráshoz igazítjuk.
– A tanulás fáradságos folyamatán kívül mit nyújtanak a diákoknak?
– Működtetünk iskolai kórust, színjátszó kört, tánccsoportot, sportcsapatokat, szakköröket, és minden egyebet megszervezünk, amire igény mutatkozik. Örömmel mondhatom, hogy országosan is kiemelkedő eredményeket érünk el. Nagy hangsúlyt fektetünk a csapatépítésre mind a diákjaink, mind a tanáraink tekintetében. Újdonság, hogy nemrégiben egy székelyudvarhelyi műszaki szakközépiskolával testvériskolai megállapodást kötöttünk. Erre építve egy pályázaton már nyertünk is csaknem két és fél millió forintot. Szakmai jellegű együttműködést építünk ki velük, és a következő hetekben egy-egy busznyi diák ismeri meg a Székelyföldet, illetve Keszthelyt és környékét. Izgatottan várjuk a kialakuló barátságot.
– Alapvető változások előtt áll a magyar közoktatás. Mire számítanak?
– Igyekszünk mindig felkészültek lenni, így mondhatom, állunk elébe a változásoknak. Az új közoktatási törvény, a pedagógusi életpályamodell, a szakképzés átalakítása, a fenntartói változások mind-mind nagy kihívást jelentenek az iskoláknak és a tanároknak egyaránt. Úgy gondolom, ha egy iskola törekszik a kiváló munkára, akkor hosszú távon garantált a jövője. Ennek megfelelően végezzük a mindennapi feladatainkat.
(forrás: Monitor www.monitormagazin.hu)