A Keszthelyről elhurcolt zsidókra emlékeztek vasárnap a zsinagógában. Nem csak azok előtt hajtottak fejet, akik nem élték túl a koncentrációs tábort, hanem azok előtt is tisztelegtek, akik hazatértek Auschwiztból. A résztvevők hangsúlyozták, az egyik legfontosabb törekvés a béke, hiszen senki nem akar gyűlölettel teli világban élni.
Az első adat a keszthelyi zsidóságról 1699-ből származik. 1760-ban már rabbi és sakter működött a városban. A hitközséget hivatalosan 1766-ban alapították. A zsidóság erősen jelen volt Keszthely életében. Kivették a részüket a szabadságharcból és az I. világháborúban is a frontvonalban voltak. Hozzájárultak a város gazdasági életéhez is. 1944-ben 829 zsidót hurcoltak el a lágerekbe vagy vittek munkaszolgálatra.
„829 főből 64-en élték túl, abból 30-an jöttek haza Keszthelyre. Ők kezdték újból az életüket, nem csak egymást közt, hogy házasodtak, férjhez mentek, megnősültek, hanem a hitéletet is újból kellett kezdeni, mert itt a zsinagóga teljesen üres volt. A padokat, meg ami kellett a hitélethez, a kéthelyi zsinagógából hozták ide.” – mondta Rejtő Gábor, a Keszthelyi Izraelita Hitközség elnöke.
A megemlékezésen Szarka Lajos, az Immánuel Magyar-Izraeli Baráti Társaság elnöke elevenítette fel a keszthelyi hitközség történetét. A történész arról beszélt, sokakban életük végéig megmaradtak a traumák. Nagyon fontos, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk, hogy a holokauszt ne történhessen meg még egyszer. A szertartást Kovács Gergely, a Maimonidész Zsidó Gimnázium tanára végezte. Kiemelte, az antiszemitizmus soha nem múlt el, ezen pedig csak a felnövekvő generáció tud változtatni.
„Minden akkor élet és később élet zsidó felelős volt azért, hogy Krisztust meggyilkoltuk. Ezt csak a II. vatikáni zsinat oldotta fel, és most már nem gondolják azt, hogy mi öltük meg Krisztust. Ugyanakkor az egyszerű antiszemita ember ezt nem is tudja, nem is gondolkodik ebben. Nem is az a feladatunk, nem is ezeket az embereket meggyőzni a feladatunk. Ugyanakkor számos példa van arra, hogy az oktatás a kulcs, az oktatás és a nevelés a kulcs. Mindenféleképpen a gyerekeknek el kell mondani, hogy mi történt, a felnőtteknek is el kell mondani, hogy mi történt. Azért kell életben tartani, hogy soha többé ne ismétlődjön meg.” – tájékoztatott Kovács Gergely, a Maimonidész Zsidó Gimnázium történelemtanára.
A megemlékezés végén kádist mondtak az elhurcolt zsidókért. Ezt követően a zsinagóga udvarán felállított emlékoszlop előtt hajtottak fejet. A résztvevők köveket helyeztek el az emlékműnél az elhunytak tiszteletére.
Regman Karola – Keszthelyi TV