A Vajda János Gimnázium és partnere, a törökországi Kazim Kaynak Középiskola között tavaly kezdődött két éves együttműködés az Európai Unió Comenius programjának részeként. A Denizli városából érkezett 29 fős csoport látogatásáról májusban már beszámoltunk. Néhány hete került sor a magyar csoport törökországi utazására. 20 diák és 5 pedagógus töltött 13 emlékezetes napot Törökország ázsiai területén.
Dr. Fehérváryné Horváth Katalin koordinátor tanár beszámolója:
Repülőgépünk október 21-én landolt Isztambulban. A 16 milliós világvárosban töltött két nap alatt meggyőződhettünk arról, hogy hogyan élhet együtt a látványos gazdasági és infrastrukturális fejlődés az évezredes hagyományokkal. Hajóztunk a Boszporuszon, meglátogattuk a legnagyobb isztambuli magánegyetemet, megcsodáltuk a híres Kék Mecsetet, és nagyot gyalogoltunk a Galata negyedben, mielőtt késő este buszra szálltunk, hogy 12 órával később és 700 kilométerrel távolabb már Kis-Ázsiában, Denizli városában fogadjanak minket a vendéglátóink.
Az Égei-tengeri Régió keleti részén és Anatólia nyugati határán elterülő jó félmilliós Denizlit már i.e. 5000-ben is lakták, napjainkban pedig „anatóliai tigris”-nek nevezik gyors gazdasági növekedése, híres textil-, ruha- és kerámiaipara, fejlett gépgyártása miatt. Modern egyeteme, virágos parkjai, bevásárlóközpontjai éles kontrasztban vannak a hagyományos bazárnegyed nyüzsgésével, a minaretekből szálló napi öt ima visszhangzó dallamával és a látogatásunkkor zajló Áldozati Ünnepet kísérő birkavágásokkal, családi összejövetelekkel és a szegények adományozásának ma is élő hagyományával. Denizli szimbóluma a kakas, amely messze földön híres egy percnél is hosszabb kukorékolásáról.
A vajdás diákok számára emlékezetes élményt jelentett a vendéglátó családoknál eltöltött idő, valamint az iskola életébe való betekintés. Emellett majdnem minden napra jutott egy autóbuszos kirándulás. Így jutottunk el a környék híres ókori romvárosaiba. Afrodisziasz és Hierapolisz a szűkebb régió híres görög-római emlékhelyei, míg az Égei-tenger közelében elterülő Epheszosz az egyik legjelentősebb görög metropolisz volt.
Az ókori világ csodái mellett meglátogattunk néhány rendkívüli természeti különlegességet is. Pamukkale Denizlitől mindössze 20 km-re van, és neve szó szerinti fordításban gyapotvárat jelent. Az UNESCO természeti világörökség része, melynek hófehér édesvízi mészkő teraszait a domboldalon lecsorgó, kalcium-hidrogénkarbonátban és szén-dioxidban gazdag meleg víz hozta létre. Pamukkale és Denizli környéke mára modern gyógyturizmusáról is ismert, ezért látogatást tettünk egy termálhotelben, egy melegvízű karsztbarlangban és egy geotermikus erőműben is.
Jártunk az Anatóliai-fennsík egyik lefolyástalan tómedencéjében, ahol a helyi lakosok által gyűjtött só a megélhetés forrása. Láttunk gyönyörű naplementét a Salda-tó partján. A 200 méter mély krátertó rendkívül magas magnézium tartalmán kívül híres a különleges fehér iszapjáról és Stromatolit kékalgáiról, melyek a Föld legrégibb kövületeinek ma élő ritka rokonai.
Október utolsó napjaiban tanórákon vettünk részt, művészeti gimnáziumot látogattunk, és magyar népdalokat énekeltünk az ottani diákoknak és velük együtt is. A búcsúesten minden vajdás plakettet kapott, és török és magyar népzenére együtt táncolt a két csoport.
Éjszakai buszozással keltünk át a Toros-hegységen, és érkeztünk a déli tengerpartra, ahol nagy élmény volt a 25 fokos Földközi-tengerben fürdés, miközben itthon a korán érkezett havazás okozott éppen gondokat. November 2-án Antalyából szállt fel gépünk, majd isztambuli átszállás után késő este érkeztünk Ferihegyre, majd haza.
Közös múltból közös jövő felé – ez az angol munkanyelvű iskolai együttműködésünk hivatalos címe magyarul. A jövő tavasszal véget érő program legfőbb feladatait megvalósította – minden diák munkájával járult hozzá az eredményekhez: anyagok készültek több témában, melyek közül kiemelendő egy háromnyelvű digitális hangos szótár, és több tartalmas prezentáció. A legnagyobb élmény azonban mégis az utazás, a személyes találkozás – akár vendégként, akár vendéglátóként idézzük vissza.
Végezetül egy összegzés Péter Bálinttól, az egyik utazó diáktól: Ez az utazás jó lehetőség volt a török kultúra, hétköznapok és családok megismerésére, emellett életreszóló élményt nyújtott, amire mindig szívesen fogok visszatekinteni.
Nézze meg galériánkat!
Kapcsolódó cikkek:
Török-magyar diákkapcsolat
Asbóthos diákok adtak műsort a testvérvárosban is
A Felvidéken kirándultak a Közgazdasági Szakközépiskola tanulói