Exkluzív gasztroestre várja az irodalmi és kulináris élvezeteket kedvelő vendégeket Cserna-Szabó András a keszthelyi Halászcsárdába szeptember 7-én, de a Balatoni Íróhét vendégeként több helyszínen is találkozhat vele a közönség. Balatoni, zalai és kolozsvári élményeiről mesélt.
– Szentesen nőttem fel, nem nagyon vannak gyerekkori balatoni élményeim, mi onnan a délvilágról inkább Bulgáriába, Jugoszláviába (később Görögországba) jártunk nyaralni. Az utóbbi években viszont sokat jártam Zamárdiban, a szerelmemnek ott van nyaralója, úgyhogy ott már sokat főztem, ettem…
– A többség általában a strandolás, vitorlázás élményét említi a Balatonnal kapcsolatban – nem a főzést. Ha már gasztronómia: hogy ízlik a dunántúli, zalai konyha?
– A kedvenc zalai fogásom természetesen a híres „szegényétel”, a dödölle. A köveskáli Kővirág étteremben ettem borjúraguval legutóbb, fantasztikus volt. Azóta már otthon is megpróbáltuk elkészíteni, régi receptek alapján. 1976-ban Pelle Józsefné Minerva nagy szakácskönyvében például így készíti a néhol krumpligancának is nevezett tájételt. Fél kiló meghámozott krumplit apró kockákra vág, és annyi vízben, amennyi éppen ellepi, puhára főzi. A vizet leönti, a burgonyát kanállal jól összetöri, sózza, 2 csapott evőkanál lisztet szór rá. Simára keveri, zsírba mártott kanállal nagyobb galuskákat szaggat belőle, lapos tűzálló tálban szétteríti őket, és pirított hagymával bőven megszórva a sütőben átforrósítja a dödöllét.
De ha Balaton és keszthelyi halászcsárda: Fehér Béla kollégám és barátom megírta a balatoni halászlevek történetét, éppen a Hévíz folyóiratban jelent meg nemrég, és az „Ede a levesben” című könyvünk második részébe fog bekerülni.
– 2011-ben jelent meg az első, gasztrokrimiket tartalmazó „Ede a levesben”…
– Fehér Bélával a magyar konyha történetének néhány alapfejezetét akartuk rendbe tenni közös könyvünkben. Legendák, pletykák, vándorhibák helyett végre a tényekről akartunk beszélni. „Először odalett a poézis, mely az ételeket körüllengte, most meg már az ételek is indulóban vannak. Lassankint történik az átmenet úgy, hogy mi itthon észre se vesszük. Hanem mikor aztán hosszabb időre elutazik az ember az országból, akkor tör ki csak rajtunk a ‘furor hungaricus’, a rettenetes ‘etyepetye’ (ahogy ezelőtt az étvágyat nevezték)” – írta Mikszáth több mint egy évszázaddal ezelőtt. Mi ezeknek a régvolt ízeknek, ételeknek és főként az őket körüllengő poézisnek akartunk nyomába eredni. Könyvük nem összefoglaló mű és nem is lexikon kíván lenni, hanem csupán csemegézés a magyar gasztrohistória elfelejtett történeteiből. Szépirodalmi esszék a kulinária világából. Irodalom és gasztronómia. Mindezekhez ódon (sokszor több száz éves) recepteket illesztettünk, amelyekből jó néhány csak levéltárban, múzeumban, gyűjtők könyvtárában fellelhető. És az illusztrációk: kopott szakácskönyvborítók, régi fotográfiák, ódon képeslapok, poros menükártyák, elfelejtett karikatúrák…
– A Balatoni Íróhétre félig kipakolt bőrönddel érkezik, hiszen egy hosszabb kolozsvári tartózkodás után néhány napja költözött csak haza Budapestre.
– Fél évet töltöttem Kolozsváron, ahová családi szálak fűznek, apám és nagyapám is itt született, a család 1944-ben került az Alföldre. Rengeteg tapasztalatot szereztem, rengeteg gasztroélményt, szerelmes lettem a soknemzetű, sokszínű, sokízű erdélyi konyhába: a sajtokba, a puliszkába, a gogosba, a gombákba, a csomborba, a pacallevesbe, a miccsbe, a kolozsvári káposztába, az Ursus sörbe… De természetesen egy rendes kultúrsokk is ért: fantasztikus érzés volt abban a városban élni, ahol nagyapám, az Ellenzék újságírója, vagy Hunyady Sándor, Tamási Áron, Dsida vagy éppen a fantasztikus és elfelejtett (ám most újra felfedezett) Bánffy gróf is élt és alkotott. Hosszú lenne most mindent elmesélni, a lényeg, hogy elkészült egy regény is (benne kolozsvári és erdélyi fejezetekkel) és sok kolozsvári novella, sőt gasztroesszé is.
Várhatóan ebből a kötetből is ízelítőt kaphat a keszthelyi közönség a Balatoni Íróhéten.
A pénteki gasztroesten – az irodalmi élmény mellett – balatoni halászlé és túrós csusza várja a vendégeket. Muszka Sándor erdélyi költő külön erre az alkalomra írt stand-up comedy darabbal készül.
__________________
Cserna-Szabó András
prózaíró, újságíró, gasztronómiai folyóirat szerkesztő
született: Szentes, 1974
legutóbbi kötete: Ede a levesben (gasztroesszék, Fehér Bélával közösen, 2011)
Díjai (többek közt): Mészöly Miklós-, Artisjus- és József Attila-díj
A BALATONI ÍRÓHÉT RÉSZLETES PROGRAMJA
AZ ÍRÓHÉT RÉSZTVEVŐINEK BEMUTATÁSA
Csótár András, a főszervező Újkori Középiskolás Helikoni Ünnepségek Alapítvány, valamint az önkormányzat oktatási, kulturális és ifjúsági bizottságának elnöke a Balatoni Íróhétről szólva elmondta:
– A jól csengő Balatoni Íróhét elnevezésű rendezvény a múlt század harmincas éveire nyúlik vissza. Sajnos több évtizede csend volt vele kapcsolatban, amit most lehetőségünk van megtörni. Az Újkori Középiskolás Helikoni Ünnepségek Alapítvány kapva kapott a lehetőségen, hogy egy pályázat segítségével felelevenítse a nagynevű régi eseményt. Az alapítvány nevében szerepel, hogy mely korosztály számára szervezünk programokat, így kézenfekvő volt, hogy most is a középiskolákra építsünk. Kiváló lehetőség úgy ápolni a kultúrát, szélesebb körben szerethetőként, vonzóként bemutatni az irodalmat, hogy azt fiatal kortárs írók és költők valósítják meg a tőlük korban nem jelentősen eltérő diákok számára. Iskolavezetőként tudom, hogy a mai fiatalok sajnos keveset olvasnak, kiváltképpen igaz ez a szépirodalomra. Ha azonban a mai kor nyelvezetében, a klasszikustól eltérő, viszont az ő stílusuknak megfelelő módon tálalják számukra, akkor szívesen közel engedik azt magukhoz. Ezt a varázslatot várjuk a résztvevő művészektől, hogy általuk új világok nyílhassanak meg. Így volt ez közel egy évszázada is, és reményeink szerint így lesz ez most is.
– Keszthely a Kultúra Magyar Városa megtisztelő cím birtokosa, amit megszerezni is kiemelkedő teljesítmény volt, azonban hasonlóan nagy kihívás a későbbiekben megfelelni neki. Ezzel a négynapos, színes programokkal tűzdelt rendezvénnyel tisztelgünk az elődeink előtt, de egyben értéket is közvetítünk az utódainknak. Nem utolsó sorban lehetőséget teremthetünk általa a gyönyörű új belvárosunk méltó kihasználására is. Bízunk benne, hogy élvezetes és emlékezetes lesz a diákoknak – talán néhányuk pályaorientációját is befolyásolni tudjuk vele -, valamint kiváló és értékes kikapcsolódási lehetőséget is biztosítunk vele Keszthely polgárai számára.