A magyar hadtörténet legdrámaibb, legnagyobb emberáldozatot követelő tragédiájára, a doni áttörésre emlékeztek vasárnap Keszthelyen, a Várkertben álló második világháborús emlékműnél. A szentmise és a Himnusz után Kardos József irodalmár-tanár mondott beszédet.
Emlékezve a hetven esztendővel ezelőtti eseményekre, azt mondta: nehéz lenne a világon még egy olyan hadtörténeti példát találni, mint amit a II. magyar királyi honvéd hadsereg tett. A kétszázezer fős csapat heteken át kétszáz kilométeres arcvonalat védett elszántan, kitartóan, hatalmas emberi és technikai túlerővel szemben, elképesztően nehéz időjárási és egyéb körülmények között, tartalékok és utánpótlás nélkül. Mindezek ellenére hősiesen harcoltak, a szovjet hadsereget azonban nem tudták megállítani. A magyar csapatokat bekerítették, a kétszázezres seregből 85 ezer katona tért haza. A veszteség 125-128 ezerre tehető: 49-50 ezren elestek, ugyanennyien megsebesültek, rengetegen eltűntek, 27-28 ezren hadifogságba kerültek, közülük sokan meghaltak. Kardos József hozzátette: felemelő érzés, hogy az utódok emlékeznek, Oroszországban pedig már két temető is őrzi a magyar honvédek földi maradványait.
Beszéde után dr. Kustos János a keszthelyi hősi halottra, Csík Endrére emlékezett, érdemérmet átadva gyermekei számára.
Ruzsics Ferenc polgármester beszédében kiemelte: a hetven éve elesett honvédek a legdrágább kincset, az egyszerit és pótolhatatlant, az életüket áldozták fel a magyarokért, országukért, amiért örök köszönet és emlékezet illeti őket. A megemlékezés a Szózattal és koszorúzással zárult.
(forrás, fotó: Monitor www.monitormagazin.hu)